MAKESZ ÉS TÁRSAI, AVAGY A HARRY POTTER-FILMEK ÁLLATSZEREPLŐI

Hedvig, a hűséges postás

Gizmo, a gyönyörű hóbagoly és két dublőrtársa játsza a varázslótanonc Harry hűséges postabaglyát, aki szorgalmasan hordja a leveleket a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. 

Gary Gero, a bagoly amerikai idomárja több mint 40 éve dolgozik a filmszakmában. Már tizenévesen részt vett az azóta klasszikussá vált Madarak című Hitchcock-film forgatásán, később a Dr. Dolittle, majd a 101 kiskutya állatszereplőit szelídítette, oktatta.

A Harry Potter-filmekben a legnagyobb kihívást az jelentette számára, hogy a Hedvig szerepét játszó madarat és társait rábírja olyan "mutatványokra", mint például a levélkézbesítés. Ez egyáltalán nem bizonyult egyszerű feladatnak, mivel a baglyok nem bizonyultak éppenséggel könnyen idomíthatónak.

Gary Gero munkatársa, Dave Sousa elismeréssel beszélt arról, hogy a film forgatása során a gyerekek mennyire kíméletesen, figyelmesen bántak az állatokkal. A Harryt alakító Daniel Radcliffe például soha nem felejtette el, hogy a kalitkával óvatosan kell bánni, hiszen minden hirtelen mozdulat megriaszthatja a benne ülő madarat.

Agyar

Egy Hugo névre hallgató nápolyi masztiff játsza Hagrid, a vajszívű óriás vadkanfogó kutyáját. A vérszomjasnak látszó, de szerepe szerint gyáva nyúl Hugo munkáját két statisztakutya könnyítette meg.

Hugo egyébként annyira nyálzott a forgatás során, hogy idomárjának mindvégig két törölközőt kellett készenlétben tartania: egyet a kutyának, egyet pedig a vele forgató színészeknek!

Mrs. Norrist, az iskolagondnok Frics úr spiontermészetű macskáját a nőstény Pebbles és két másik Maine Coon cicus alakítja.

Hogy az állat riasztó külsejű gazdájához hasonlóan eléggé koszlottnak és csapzottnak tűnjön, a forgatócsoport zselével kócolta össze Mrs. Norris szőrét, és szőrpamacsokat aggatott rá. Animációs trükknek köszönhetően a macska szeme egyes jelenetekben vörösen világít.

Makesz: patkány vagy animágus?

Harry legjobb barátja, Ron hobbiállatát a film legtöbb jelenetében egy közönséges barna patkány alakítja. A harmadik részben azonban kiderül Makeszről, hogy nem is annyira közönséges: Tudjukki követője, egy animágus öltötte magára álcaként ezt az alakot.

Azokban a jelenetekben, amelyeket túl veszélyes lett volna igazi állattal leforgatni, robotpatkányt vetettek be a filmesek.

Gary Gero idomár úgy véli, a patkányok a legokosabb állatok, amelyekkel valaha dolgozott. Tapasztalata szerint a patkányok még a kutyáknál is tanulékonyabbak. Csak Hugo meg ne tudja!

POTTER BAGLYA: VADNAK SZÜLETETT

A baglyok lélegzetelállító teremtmények és bár többnyire taníthatók és jól kezelhetőek, mégis jobban tesszük, ha meghagyjuk őket a vadonnak és a madár szokásait jól ismerő madárszakértőknek.

A Harry Potter-sorozat egyik népszerű hőse, a hóbagoly (Nyctea scandiaca ) két fontos szerepkörrel is rendelkezik: először is ő a kivételes tulajdonságokkal rendelkező ifjú varázsló madara, másodszor pedig postabagolyként a hírhozás is az ő feladata. A megfilmesített történet rendkívüli sikere persze nem járt következmények nélkül: egyre több gyerek szeretne hóbaglyot kutya helyett. Csak messziről csodáljuk! Jobban tesszük azonban, ha kivételesen nem teljesítjük csemeténk kívánságát - hacsak nem bánjuk a magas pénzbírságot vagy a börtönbüntetést - és inkább plüssbaglyot vásárolunk, ugyanis az illetékes hatóságok engedélye nélkül illegális a tartásuk vagy bármilyen célra történő befogásuk. Bármilyen hihetetlen, az USA-ban még egy elhullajtott tollat sem szabad megtartani! A baglyok lélegzetelállító teremtmények és bár többnyire taníthatók és jól kezelhetőek, mégis jobban tesszük, ha meghagyjuk őket a vadonnak és a madár szokásait jól ismerő madárszakértőknek. Szabadnak született Mégis miért nem tarthatunk ilyen madarat? A válasz igen egyszerű: mert sosem lettek háziasítva. Intelligens és tanítható állatok - ahogy a Harry Potter-filmek is bizonyítják - de ez nem jelenti azt, hogy kalitkába valók. Vadnak születtek, így rendkívül nehezen tűrik a befogást és a bezártságot. Veszélyeztetett voltuk a másik indok arra, hogy óvjuk és csak természetes élőhelyükön csodáljuk őket. Kiváltképp igaz ez Észak-Amerikában, ahol gyakorlatilag kihalófélben vannak. A természettudósok komoly munkát végeznek a baglyok megmentése érdekében: védik élőhelyüket és tenyésztési programokat állítanak fel számukra. Húst kér vacsorára További nyomós érv a madár tartása ellen: ne tévesszük össze a nagyi kakadujával, a hóbagoly etetése ugyanis nem a finnyásabbaknak való. Vegyük példaként Harry Potter baglyát, Hedviget: mivel ragadozó madár, nem magokat kér vacsorára, sokkal inkább kisemlősöket, mint például nyulat, egeret vagy lemminget, de szereti a halat és a "tenger gyümölcseit" is. A prédát hegyes karmaival kapja el, és ha tudja, szőröstül-bőröstül felfalja, de ha nem, akkor éles csőre és karmai segítségével apró darabokra szaggatja. Ezek után az emészthetetlen részeket, mint például az apróbb csontdarabokat és a szőrt felöklendezi. Szóval az etetése és az utána való takarítás sem vacsora előtt, sem vacsora után nem éppen étvágygerjesztő dolog. A profi vadász A madarak osztályán belül a baglyok a ragadozókhoz tartoznak, ide soroljuk még a sasokat, sólymokat, keselyűket és a héjákat. A bagoly, akárcsak kuzinjai, kitűnő vadász, éjjeli életmódjához szeme remekül alkalmazkodott (látása tízszer jobb, mint a miénk), hallása pedig egyedülálló a madarak között. Fejét ¾ fordulattal képes elforgatni teste körül, különlegessége még, hogy fejtollai felerősítik és továbbítják a hangokat a fül felé, hallását még tökéletesebbé téve ezzel. Észak-Amerika 18-féle bagolynak ad otthont, köztük a kuviknak, amely egy helyen él egész évben, míg mások - akárcsak a hóbagoly - vándorolnak. A ragadozó madarak - beleértve a hóbaglyokat is - természetes élőhelyének folyamatos pusztulása és levadászásuk rohamosan csökkentette populációjuk számát. Ezért 1972-ben az amerikai kormány teljes körű vadásztilalmat rendelt el a ragadozó madarak védelme érdekében. A tilalom egyébként az Egyesült Államok címermadarára, a fehérfejű réti sasra is kiterjed. Nos, ha valaha is gondolkodtunk azon, hogy beszerezzünk-e egy ilyen madarat, akkor inkább tegyünk le róla a madár és saját magunk érdekében is. Az emberi beavatkozás ugyanis végzetes lehet a fajra nézve. NÁPOLYI MASZTIFF A nápolyi masztiff szilárd jellemű és hűséges, minden ok nélkül nem válik agresszívé vagy harapóssá. A kutya védi a tulajdont és lakóit, viselkedése mindig éber, intelligens. FCI II. fajtacsoport (Schnauzerek, pinscherek, őrző-védő ebek, masztiffok)   Nápolyi masztiff (Mastino Napoletano ). Hatalmas tömegű, 60-70 cm magas, óriási izomzatú, burkolt fejű, lebernyeges nyakú, nehézkes állat. Mint valamennyi masztiff, a hajdani keleti harci kutyák, a babiloni domborműveken is elő-előforduló molossusok ivadéka. Legutóbb a Harry Potter-filmekben találkozhattunk ezzel a fajtával: Hagrid Agyar nevű, félelmetes külsejű - báránytermészetű kutyája nápolyi masztiff. Egy-két hasznos tudnivaló Származása: Olaszország Hasznosítása: Őrző-védő kutya Általános megjelenése: nagytestű, masszív, vaskos kutya Fontos arányok: marmagasság a kanoknál: 65-75 cm, szukáknál 60-68 cm. A törzs a marmagasságnál 10%-kal hosszabb. Viselkedése és vérmérséklete: szilárd jellemű és hűséges, minden ok nélkül nem válik agresszívé vagy harapóssá, védi a tulajdont és a lakóit, viselkedése mindig éber, intelligens, nemes és méltóságteljes. Fej: rövid és masszív, a teljes hossza a marmagasság 3/10-e. Mozgás: a faj egyik tipikus jellegzetessége az oroszlánszerű járásmód. Bőr: vastag, bő és laza a test egész felületén, különösen a fejen, ahol számos ráncot és redőt képez, valamint a nyak alsó részén, ahol kettős tokát képez. Színe: ólomszürke, fekete, barna, sárgásbarna és ezek csíkos változata. Súlya: kanok 60-70 kg, szukák 50-60 kg. Tartása csak kertes házban ajánlott, mert sokat és hangosan horkol. Angol elnevezés: Neapolitan mastiff Német elnevezés: Mastino Napoletano Francia elnevezés: Mâtin napolitain Spanyol elnevezés: Mastín napolitano MAINE COON MACSKA A Maine Coon egyike a legősibb észak amerikai fajtáknak. Nevét Maine államról és a mosómedvéről kapta (raccoon=mosómedve), melyet a macska barna cirmos mintázata és dús, hosszú farka ihletett. Mint a mosómedve A Maine Coon egyike a legősibb észak amerikai fajtáknak. Nevét Maine államról és a mosómedvéről kapta (raccoon= mosómedve), melyet barna cirmos mintázata és dús, hosszú farka ihletett. A fajta felépítésében legközelebb a norvég erdei macskához áll, aki hasonló éghajlati körülmények közt élt, mint a Maine Coon. Viking eredet? Több legenda is létezik arról, hogy talán a fajta alapítója egy ilyen cica volt, aki a vikingekkel hajózta át az óceánt. Mivel a természetben a zord időjáráshoz szoktak, a bundájuk is ennek megfelelően alakult, vagyis vastag, többrétegű és vízhatlan. Jellegzetességük a füleiken megtalálható hiúz-szerű pamacsok, melyek az elfagyás ellen védtek, csakúgy, mint az ujjaik közt növő szőrök. Jelleme Testük méretei is a vadmacskákat idézik: a kandúrok elérhetik a 15 kilót is, Európában a 6-9 kilós példányok a jellemzőek. Mivel eredeti élőhelyükön gyors folyású patakokból ittak, a víztől nem irtóznak, sőt, kifejezetten szeretnek pancsolni. A Maine Coonok rendkívül kedvelik az emberek társaságát. Naponta igénylik a foglalkozást, közös játékokat. Angolul igen találóan "gentle giant"-nak nevezik őket kedves, ragaszkodó természetük, érzékeny lelkük miatt. Az óriás külső egy igazi, minden csínytevésre kapható játszótársat, és őszinte, hűséges, mély érzelmű barátot takar. Angol elnevezés: maine coon Német elnevezés: Maine Coon Francia elnevezés: maine shaq SEGÍTSÉG, HARAP A PATKÁNYOM A patkány megharapja a kezet, amely enni ad neki? Ez bizony több ok miatt is előfordulhat. Az egyik, hogy fél a kis állat. A patkány megharapja a kezet, amely enni ad neki? Ez bizony több ok miatt is előfordulhat. Az egyik, hogy fél a kis állat. Ha nemrég vásároltuk és még nemigen volt ideje arra, hogy megszokja az új környezetét, az első lehetséges reakciója a harapás - különösen, ha egy hatalmas kezet lát közeledni felé és úgy érzi, nincs hová menekülnie. Ezt megelőzhetjük, ha nem csapunk nagy zajt körülötte és békében hagyjuk őt, amíg hozzászokik új otthonához. Amikor első alkalommal közelítünk a ketrecéhez, legyen nálunk valami csemege. Lassan nyissuk ki az ajtót, szólítsuk a nevén és tartsuk elé a finomságot. Várjunk, amíg elveszi, majd a kezünket húzzuk vissza és hagyjuk magára. A patkány okos, társaságkedvelő lény, hamar kötődni fog hozzánk. Ha néhány napig a leírtak szerint járunk el, a hívásunkra oda fog jönni a ketrec ajtajához. További pár nap elteltével pedig már akkor az ajtóhoz fog sietni, amikor meghallja, hogy beléptünk a szobába. Ha kedvencünket ki szeretnénk venni a ketrecéből, hogy játsszunk vele (ezt foglaljunk bele a napirendjébe) vagy hogy rendbe tegyük a helyét, fokozatosan szoktassuk hozzá az érintésünkhöz és a szagunkhoz. Soha ne emeljük fel a farkánál fogva, hiszen a kutyát se a fülénél ragadnánk meg. Óvatosan fogjuk át ujjainkkal a testét, tartsuk határozottan, de ne szorítsuk. Vegyük ki a ketrecből és tegyük rá a másik tenyerünkre, ahol ideális esetben már várja őt egy kis jutalomfalat. Némi ismétléssel ez a mutatvány már semmilyen problémát nem fog jelenteni. A patkányok agresszivitása A patkányok egyéb eredetű agresszivitását már nehezebb - ha nem lehetetlen - megfékezni. Az egyke kedvencek gyakran agresszívan reagálnak az új lakótárs érkezésére. Az újonnan jöttel való összeismerkedés komoly gondot jelenthet, hiszen patkányunk addig az egész ketrecet magáénak tudhatta. Több állat agresszivitása egészen addig fajulhat, hogy akár meg is ölhetik a területüket bitorló betolakodót. Mindent összevetve, nem szerencsés, ha egy már kialakult egyensúlyt felborítunk azzal, hogy megpróbálunk egy új állatot rákényszeríteni a többire. Az idegessé, nyugtalanná vált "őslakosok" végül már az ujjunkat is összetéveszthetik a nem szívesen látott társbérlővel. Tehát ha több patkányt szeretnénk, a legcélszerűbb, ha egy-egy ketrecben azonos nemű párokat tartunk. A hím patkányok ivarérettségük elérése után szintén agresszívvé válhatnak. Jellemük sokszor drasztikusan megváltozik, ennek egyik következménye a harapósság. Ha ez tartósnak bizonyul, keressük fel az állatorvost, aki kezelni fogja az állatot. Lehetséges megoldásként javasolni fogja az ivartalanítást. A nőstény patkányok vemhességük idején vagy az utódok megszületése után ritkán nyugtalanná, hiperaktívvá válhatnak. Jó vérmérsékletű patkányt a legjobb eséllyel megbízható, elismert tenyésztőtől tudunk beszerezni. Az agresszív egyedek nagy valószínűséggel hasonló tulajdonságokkal bíró utódokat fognak nemzeni, ezért az állat jellemére feltétlenül kérdezzünk rá a vásárláskor.